Hoffmann Katalin

2006-ban végeztem pszichológusként, 2009-ben krízisintervenciós tanácsadó szakpszichológusként, 2011 óta vagyok klinikai szakpszichológus-jelölt. Tizenegy éve dolgozom az addiktológia területén. Egy ideig csak egyéni esetvezetéssel dolgoztam, de mióta megtapasztaltam a „csoport” adta többletet, azóta egyik kedvenc műfajommá vált. Önismereti- és készségfejlesztő tréningeket, valamint terápiás csoportokat egyaránt vezetek. Érdeklődésemben a verbális munkamód mellett egyre nagyobb szerepet kapott a nonverbális, elsősorban mozgásos módszerekkel való munka, és a különböző módszertanok optimális ötvözete.

Bármilyen területen is dolgozom épp - az alacsonyküszöbű ellátástól a konfliktuskezelési vagy vezetői esetfeldolgozó tréningig -, azt vallom: a jó szakember feladata, hogy minél előbb feleslegessé tegye magát. A szenvedélybetegekkel folytatott munkámból és klinikai gyakorlatból szerzett tapasztalataimat a szervezet- és vezetőfejlesztés területén is hasznosítom, elsősorban a rendszerszemléletben való gondolkodást, és azt a meggyőződésemet, hogy a prevenciótól az ártalomcsökkentésig egy probléma minden szintjén lehetséges - és többnyire érdemes is - beavatkozni.

Szemléletemben fontos vezérfonal - kliensektől tanulva - a lelki béke imájának üzenete: „Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.”